Sok csatát megvívtam magammal, mire megtanultam teljesen egy dologra koncentrálni, és félretenni az idegességemet, például a versenyeken. A versenyen való részvétel, sporttól és helyzettől függetlenül, soha nem csak fizikai erő kérdése, hanem szellemi erő is. – Nina Fahrner.
Ausztria gyönyörű hegyeinek szívében, Zell am See-ben nőttem fel. Kiskorom óta vonzottak a hegyek, de amikor az öcsém utalványt adott a huszadik születésnapomra egy „lejtős napra”, úgy éreztem, megtaláltam azt, amit mindig is kerestem. Hihetetlen volt az adrenalin, és az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy ez a sport soha nem enged el. Nem sokkal ezután Grazban kezdtem el fizikát tanulni, de két év után már nem bírtam ki ebben a hegyek nélküli városban, és Innsbruckba tettem át a tanulmányaimat, ahol minden szabad percemet a hegyekben töltöm.
Sokáig gondolkodtam azon, hogy milyen történetet szeretnék elmondani, hogy betekintést engedjek a sportágamba. De az igazság az, hogy egyetlen élmény elmesélése egyszerűen nem elég ahhoz, hogy megértsük, hogyan kell teljesen átadni magunkat ennek a szenvedélynek. Inkább a sok apró esemény teszi különlegessé számomra a downhillt.
„A boldogság az egyetlen dolog, ami megduplázódik, ha megosztjuk.” – Albert Schweitzer
Ez a sport a kezdetektől nagyon fontos és nagy szerepet játszik az életemben. Alapvetően ez nem egy csapatsport, de még soha nem tapasztaltam ilyen szolidaritást. Együtt töltitek napjaitokat a hegyen, együtt nevettek a fenekén, átsegítitek egymást a sérülések nehéz időszakain, és csoportosan élvezitek a versenyek egyedi hangulatát. Valójában olyan családdá válsz, akikkel olyan bűvöletet osztasz meg, amely máshol süket fülekre talál. Valaki, aki nem tudja megérteni ennek a sportnak a varázsát, annyit ért a „szent ösvény” állandó kereséséhez, mint mi, emberek az idegenek iránt. Ez mindenképpen egy kis hátránya annak, ha minden szabadidejét valaminek szenteli, amit a baráti kör nem kerékpározó része értetlenül fogad. Mert ha az ivófröccsöt és a parton fekvést hegyekre cserélik és ösvények és zúzódások, sínek a kiegészítők közé, akkor egy-két barátság nagyon megsínyli.
Ha belegondolok az elmúlt néhány évre a motoron, a sport ezerszer többet adott, mint amennyit elvett. Mióta elkezdtem kerékpározni, sokat fejlődtem személyesen.
Sok csatát megvívtam magammal, mire megtanultam teljesen egy dologra koncentrálni, és félretenni az idegességemet, például a versenyeken. A versenyen való részvétel, sporttól és helyzettől függetlenül, soha nem csak fizikai erő kérdése, hanem szellemi erő is. Csak akkor tudja a tested a legjobbat teljesíteni, ha elég erős a fejed.
Ezt a lelki erőt a sporton kívüli élethelyzetekbe is magammal vittem. Megtanultam, hogy ki kell állnia a jogaiért, ha igazságtalanul bánnak veled, de képesnek kell lennie arra is, hogy beismerje saját bűnösségét.
Egyszer megkérdezték tőlem, hogy hiszek-e a „gondolatok erejében”. Erre is a sportban találom meg a választ, mert ráébredt arra, hogy meg kell küzdenem olyan dolgokért, amik jelentenek számomra valamit. Véleményem szerint a pozitív gondolkodás minden bizonnyal jó eszköz, de ki kell állnia és keménynek kell lennie ahhoz, hogy feszegesse a lehetséges határait.
„Minden erőt csak olyan akadályokon ismerhetünk meg, amelyeket le tud győzni.” – Immanuel Kant
A bátyám néha szeretettel jégcsapnak nevez, mert sokszor nehezen tudok elköteleződni valami mellett, amit határozottan az egyik legnagyobb gyengeségemnek tartok. Viszont ha valakit a szívembe vettem, az ő boldogsága fontosabb számomra, mint az enyém és sokszor túl sokat gondolok rá. A sportágam itt is segít abban, hogy másként gondolkodjak, és nehéz helyzetekben ki tudjam engedni a gőzt. A motoromon az adrenalin végigfut az egész testemen, elfelejtek mindent magam körül és élvezem a szabadságot. Szerintem mindenkinek szüksége van egy ilyen konnektorra – még akkor is, ha az csak egy L'AMOTION gyűrűt forgat, miközben elmerül a gondolataiban.
Az elmúlt néhány évben megtanultam, hogy az önmagaddal való elégedetlenség a legjobb fajta. Legalább van megoldás – kelj fel, készíts tervet és küzdj a saját boldogságodért! Ezért az üzenetem, amely végigkísér az életemen, ez: Felfelé kell nézni, hogy lássa a csillagokat.